Ezen a képen nem látható olyan tülekedő járművezető, aki szorosan követi az előtte haladót, hanem egy olyan teherautó halad az élen, amelyet három egymástól 6 m távolságra haladó személyautó követ 120 km-en át 85 km/óra sebességgel 2012. május 28-án Spanyolországban normál közlekedési körülmények között. Ezt a kísérletet az Európai Unió által támogatott SARTRE (Safe Road Trains for the Environment) projekt keretében folytatták le, melynek során a járművekbe beépített érzékelő rendszereken át (kamerák, radar és lézer) a menetoszlopban elfoglalt aktuális pozíciójukról tájékoztattak és más járművekkel rádiós kapcsolatban voltak. Ez példa arra, hogy a jelenlegi technika és a szoſtverek milyen lehetőségeket nyújtanak. Lásd ezzel kapcsolatban további részleteket: www.sartre-project.euac

 

Az információk mobilitást és biztonságot nyújtanak

Az információk rendelkezésre állása és az a lehetőség, hogy azokat mobil adathálózatokon át majdnem mindenütt le lehet hívni, hétköznapi mobilitásunkat már jelentősen meghatározza és egyre jobban meg fogja változtatni.

Hannes Neupert

 

A legegyszerűbb példa bizonyára egy olyan kijelző, amely dinamikusan mutatja, hogy a következő autóbusz vagy a következő villamos várhatóan mikor fog beérkezni. Ez segít annak az eldöntésében, hogy várakozni kell-e, vagy pedig más eszközt kell választanunk célunk eléréséhez. Az autókban lévő navigációs rendszerek az elmúlt tíz évben azt eredményezték, hogy a felnövekvő generáció már nem nagyon tud mit kezdeni a papíralapú térképekkel.

Az intelligens telefonok elterjedése azt eredményezte, hogy a navigáció ma már mindig és mindenkor rendelkezésre áll. Ezek a készülékek tájékoztatnak arról, hogy egy idegen városban hol találunk a közelben egy szabad bérkerékpárt, hogyan jutunk el a következő autóbusz-megállóhoz, ahonnan 3 percen belül indul a következő busz abba az irányba, amelybe utazni szeretnénk.

A szatellit navigációnak és a jó digitális térképanyagnak köszönhetően az autósok ma tudják, hogy éppen hol vannak, illetve annak a számos érzékelőnek (radar, lézer, videó képkiértékelő, esőszenzor stb.) köszönhetően, melyek azért kerültek beépítésre, hogy a leparkolást könnyebbé tegyék, vagy egy esetleges ráhajtást időben fel lehessen ismerni és fékezni lehessen. Nagyon pontosan lehet azt is tudni, hogy mi történik a vezető körül.

Könnyű lenne a törvény erejénél fogva az autók forgalomba helyezését csak abban az esetben engedélyezni, ha azok a vezető figyelmetlen vezetése esetén biztosítanák azt, hogy lakott területen belül a 30 km/óra sebesség ne kerüljön túllépésre, hasonlóan ahhoz, ahogyan a behemót kamionok egyszerűen nem képesek a megengedett maximális sebességnél gyorsabban haladni a járműbe beépített, törvényileg előírt szerkezetnek köszönhetően.

Az autógyártók már régóta dolgoznak azon, hogy az autók közötti kommunikáció segítségével az egymásnak küldött folyamatos információk révén elkerülhető legyen, hogy azok tőlük messze történt balesetekbe belekeveredjenek, például az utánuk jövő járműveknek segítsenek felismerni, hogy a következő kanyar után van egy közlekedési dugó vége, vagy ott áll egy lerobbant jármű.

Amennyiben a gyalogosok és a kerékpárosok is okos telefonjukon kommunikálhatnának az autókkal, elképzelhető lenne a digitális járda és a digitális kerékpárút létrejötte. A lakott területeken a hátrányosabb helyzetben lévő közlekedési résztvevők automatikusan elsőbbséget kapnának. Egy autó csak akkor fékezne le, ha a vezető észreveszi, hogy az előtte lévő úton egy gyalogos vagy egy kerékpáros halad át, továbbá a gyalogosokat az okos telefonjuk hangjelzésével vagy vibrálásával figyelmeztetni lehetne egy potenciális ütközés lehetőségére. Az okos telefon és digitális kerékpárutak és digitális gyalogos utak várhatóan az egész világon gyorsan elterjednek. Ez ma talán még futurisztikusnak hangzik, de műszakilag csupán a rendelkezésre álló technika alkalmazásáról lenne szó.